A TERMÉSZETVÉDELEMRŐL
Túráink során egyre többször tapasztaljuk, hogy egyes személyek, csoportok, gazdasági egységek gondatlanságból, felelőtlenségből, tudatlanságból, de anyagi, egyéni vagy csoportérdekből gyakran tudatosan is károsítják a természetet.
Az emberiség számára létkérdés a levegő, a víz, a talaj tisztaságának megőrzése, természeti környezetének megóvása. Mégis azt látjuk, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek mellett számosan szennyezik, pusztítják környezetünket. Így csúfítja erdeinket a kirándulók által elszórt szemét, valamint az a nagymennyiségű háztartási, ipari hulladék, építési törmelék, amit lakótelepülések – de különösen hétvégi telepek – közelében találhatunk. Az országutak, vasútvonalak mentét az utasok által kidobált papír, műanyag és összetört üveg ékteleníti.
Az avar és tarló égetők szennyezik a levegőt, gondatlanságukkal már számos erdőtüzet okoztak. Ez elmondható az alkalmi tűzrakókról (pl.: szalonnasütők) és a dohányzókról is.
A gépjárművek kipufogógáza nagymértékben szennyezi a levegőt, ez erdeink faállományában súlyos károkat okoz. Számos olyan autótulajdonos van, aki források, folyóvizek, tavak mellett mossa gépkocsiját. Néhányan még az olajcsere elvégzésére is alkalmasnak látják ezeket a helyeket. Egyre többen közlekednek az erdei szekérutakon, gyakran védett – sőt, szigorúan védett – területeken is.
Rendkívül nagy környezeti károkat okoz a források vizének kisajátítása. A környezet vízháztartásának változása a mikroklíma változását okozza. Növények, állatok veszítik el életlehetőségüket, vagy vegetálnak a megváltozott körülmények között. A forrásokra telepített vízművek több esetben csak apró közösségek érdekében készültek (nyaralók, vendéglátó üzemek, turista- és vadászházak).
A növény- és állatvilágban a legtöbb kárt az ismeretek hiánya okozza. Elképesztő, hogy hány védett virág, bogár, lepke esik áldozatul az iskolai növény- és rovargyűjteményeknek. Az előítéletek sem elhanyagolhatók, számos hüllő pusztulásának okozói.
A tanácsok, tsz-ek több helyen erdőterületeket, erdei tisztásokat parcelláztak fel. Ezeken a helyeken jelentősen csökkent a faállomány, és növekedett a környezetszennyezés. Hasonló károk keletkeztek az erdőszéli területek (bozótosok, legelők, kaszálók) parcellázásánál is. Az erdőszéli területek – azon kívül, hogy természetes védősávot képeznek az erdő és a művelt terület, illetve a lakott települések között – jelentős természeti értéket képviselnek sajátos növény- és állatvilágukkal.
Folyóvizeink, tavaink partjainak szétparcellázása sem jár kisebb kártétellel.
Egyre több új út épül erdeinkben jelentősen megtizedelve a faállományt. Közöttük számos olyan erdészeti üzemi út van, amelynek létesítését semmi nem indokolta. Ez része a jelenlegi – szakemberek által is vitatott – erdőművelési rendszernek.
Nekünk, szervezett természetjáróknak – akik természetbarátoknak valljuk magunkat – a természetvédelem területén nagy feladataink vannak. Meg kell keresnünk mindazokat, akik ebben segíteni akarnak, és segítenünk kell mindazokat, akik ebben tenni tudnak.
A természetvédelmi szemléletet – a személyes példamutatáson kívül – oktató, nevelő, felvilágosító munkával társadalmi méretűvé kell szélesíteni.
Fellépünk az erdők, erdőszéli területek, vízpartok parcellázása, a források kisajátítása, a felelőtlen tűzrakás, a természet szennyezése, valamint az ártalmas ipari beavatkozások ellen.
Támogatjuk az erdőművelési rendszer korszerűsítését, az erdei gépjárműforgalom jelentős korlátozását.
Szorgalmazzuk a források védetté nyilvánítását, a környezetismeret és biológia tantárgyak anyagának átdolgozását.
Tevékenységünk akkor lesz teljes, ha azt kiterjesztjük kulturális értékeink, így a történelmi, építészeti, ipari, néprajzi és turisztikai emlékek védelmére is.
KINIZSI TERMÉSZETBARÁT EGYESÜLET
ENCIÁN Szakosztálya
Fenti állásfoglalásunkat 1990 október 6.-án ágasvári vándorgyűlésünk hagyta jóvá.